Hívogat a folyó

 

Hívogat a folyó; vers, angst, dark,

[Szavak száma: 88] [TW: öngyilkosság] [17+ felett ajánlom]

_______________

Hívogat a folyó, hogy ugorjak bele,
hömpölyögve alattam ő tovább vinne.
Megemelné a mellkasom, hogy ne húzza a súly,
elvinne oda, ahol mindentől megszabadul.

De félek én a hömpölygő folyótól,
a háborgó vizétől, a zubogó habjaitól.
Talán meg sem állna, hömpölyögne,
tenne egy kört, aztán visszajönne.
Talán nem is vár ott semmi,
talán nincs is hová menni.

Letérdelek hát a folyó parton,
nézem, ahogy a vizében tovatűnik az arcom.
Felettem madarak énekelnek egy ázott lányról balladát,
kinek egy darabja ott maradt a habok között,
s ment velük tovább.

A király

A fanartot készítette: Xxerru

A király; one-shot, angst, dark

[BTS] [Taegi, Taekook] [szavak száma: 749] [Daechwita songfic] [A fandom ismerete nem szükséges!]

_____________________

Hallottál már fenséges vidékekről és mesebeli királyságokról? Királyokról és hercegekről, végtelen folyosókról és titokban lopott, édes csókokról? Mesékről, amik az igazságosságról szólnak, történetekről, amikben a jó legyőzi a gonoszt?

Tőlem nem fogsz ilyenről hallani.

Az én meséim nem hazudnak, a szereplőimnek nincsenek emberfeletti képességeik.

Habár Taehyung és Jungkook talán örült volna nekik. Jól jött volna egy kard, olyan, amilyen Mulánnak is volt, egy vadász, aki kivágja az ellenség szívét, vagy egy varázsszőnyeg, ami elrepít.

De legyen az varázslat, vagy a kopár valóság, a szíven egyik sem változtat; ők is épp olyan naivak és szerelemesek voltak, mint bármely más mese szereplői.

Két ifjú, gyönyörű férfi, egy sötét kastély sötét folyosóin, ahol elrejti őket az árnyék, és megvédi őket a szoba sötét csendje. Tudtad? Ha a szerelmük nem lett volna tilos, az egész királyság irigyelte volna őket. A puha csókokat, amiket Jungkook hintett Taehyung ajkaira; a halk nevetést, amit nem szabadott volna egymás nyakába lehelniük; az érintéseket egy puha takaró biztonságos burka alatt… A tervet egy távoli országról, otthonról és békéről, valahol, ahol a király akarata már nem érhette utol őket.

Mert amit Larion király megkívánt, azt Larion király megkapta. És úgy regéli a mese, hogy a sötét birodalom sötét királyának szeme felfigyelt az ifjú nemesre. Megannyi szépség közül arra az egyre, amelyiknek lila tunikája lobogott a szélben, mikor végigsétált a palota udvarának fekete kövén. Arra, amelyiknek friss fahéjra emlékeztető illata nedves zamatot hagyott a király nyelvén. Arra, amelyiknek sötét szeme, okos pillantása, ártatlan ajkának lágy mosolya vad vággyal büntette a királyt minden egyes éjszaka. A gyönyörű és csendes Taehyungra. És mondj nekem egyetlen olyan dolgot, amit egy sötét királyság sötét uralkodója ne kaphatna meg, ha már egyszer szemet vetett rá! Nem tudsz? Mert nincs is ilyen.

– Mondtam már, hogy ne hajtsd le a fejed előttem!

De ha egyszer gyűlöletes a szemedbe néznem! – gondolta Taehyung, amikor a király ajka megízlelte halvány bőrének zamatát, és birtokba vette, örömét lelte a testében, amit ő már másnak adott, és ami mást illetett. Taehyung hátrafeszített arcán könny gördült végig.

Ugye nem hitted, hogy élvezte? A szobájának meglazult padlódeszkája alá rejtett ostor is másról mesélne. A hajnali órák fátyolos leple alatt, mikor kilopódzott a király hálószobájából, és szívszorító zokogástól fuldokolva az ágyára roskadt, megbüntette magát a vétekért, amit elkövetett. Hogyan is merészelte Jungkook csókjait az ajkára képzelni a királyé helyett, mikor az durván belé mart? Hogyan is merészelt kedvese ölelésének emlékébe menekülni, mikor a király erőszakosan a magáévá tette? Hogy kívánhatta Jungkook szenvedélyes szerelmét, mikor a király vágytól zihálva lelte benne örömét, és ő csak feküdt, mereven a fájdalomtól, a szégyentől és a bűn keserű ízétől a nyelvén?

Az ostor hangosan csattant, és a bőre felszakadt, de a bűn tovább kínozta.

– Nem lehetsz másé, Taehyung! Csakis az enyém vagy!

Látod már, hogy a mesék milyen kegyetlenek? Elhitetik veled, hogy a szerelem mindent legyőz, pedig van, amit képtelen.

És emlékszel, hogy azt mondtam, Taehyung és Jungkook szerelmét megirigyelte volna a birodalom? Különös játékot űzött velük a sors, mert hirtelen minden a porba hullott.

– Legyen ennek vége, Jungkook.

A fájdalom pedig álnok és torkon ragad, ha nem figyelsz; Jungkook ugyanis képtelen volt kimondani, hogy „Ne menj el!” A szája megremegett a néma zokogástól, de csak egy könnycsepp hullott le, mikor Taehyung hátatfordított.

És a mese itt trükkössé válik; sosem beszél arról, vajon Jungkook miért indult utána, és követte kedvesét titokban a király hálószobájába.

Útjukat csak a hold kísérte, és siratta a két fiú szerelmét, amit bemocskolt egy király, aki csak a pillanatnyi vágyért élt.

– Megtettem, amit kért. – A király ajkán mosoly játszott, a szeme éhesen égett. – Kérem, ne bántsa őt! Csakis felségedé vagyok.

A fiú összerezzent, vér ömlött a szájába, olyan erősen harapott az ajkába, mikor a király élesen felnevetett.

– Az ostor nyoma a testeden nem ezt bizonyítja, Taehyung.

A fiú hangja megbicsaklott, az ajka hazudni akart…

– A testem felséged tulajdona lehet, ha így kívánja. De a szerelmem Jungkooké marad.

Látod, végül az igazság mindig diadalt arat.

Te is tudhatod, nem kell elmesélnem, hogy a király nem volt hajlandó elfogadni, hogy Taehyungt sosem kaphatja igazán meg.

Emlékszel a tervre egy távoli országról, egy otthonról és békéről, ahol a király önző vágya csupán rossz emlék? Szomorú, olyan szomorú, hogy az álom szertefoszlott, mikor a király éktelen haragra gerjedve kardot rántott.

– Én nem osztozkodom, Taehyung! Ha az enyém nem leszel, ő sem kaphat meg!

Furcsa, de Taehyung már réges-rég tudta ezt.

És végül látod a király haragja utolérte őket, és nem számított a szerelem, akármilyen forrón is égett.

– Utolsó szavak?

 

 

És tudod, Taehyung mit felelt?

– Jungkook, csukd be a szemed!

_____________

[Megj.: Még sosem írtam Yoongiról gonoszként. >_< Borzasztóan... érdekes érzés. :D]

Skarlátvörös

[Fanart: sajnos nem találtam meg a készítőt, de minden jog őt illeti!]

Skarlátvörös; egyperces, angst, thriller, dark

[Harry Potter] [Drarry] [szavak száma: 512]
Valamikor a 6. rész környékén, mikor Harry megátkozza Dracot a sectumsemprával.

Skarlátvörös a nyakkendő, ami tépi a torkát.

Odanyúl, megrántja, de elvéti, a falig hátrál.

Jeges a csempe a háta mögött.

Skarlátvörös a csepp, ami legördül a kövön.

Lélegzet; reszelős, kétségbeesett.

Tenyerét a csempére simítja, nyugtatja magát, de hiába, nem nyugodhat. Szeme őrülten pattog ide-oda, torka feszül, éget, kiáltana, ha merne.

Skarlátvörös a víz az ujjai között.

Ökölbeszorítja, de csúsznak, és csúszik vele a háta is a falon.

Sikoly; felszakad, kirobban, legördül az állán, kihasad a mellkasából.

Segítség; valaki, akárki, gyorsan!

Skarlátvörös az ajak, amiből kiszakad a rettenet.

Reszketés, zokogás, falakon kongó bűn, ami széthasít, nincs csend, nincs megnyugvás, ezeknek a szemeknek már nem maradt megváltás.

Szél fúj, harap és rángat, egy inget tép, és meglobban a skarlátvörös anyag. Nyitva az ablak, nekikoccan a keretnek, remegnek az üvegek, ostorként csapnak végig egy skarlátvörösben tündöklő testen.

Ott a sarokban, a jeges földön, egy tócsa pihen; nyirkos és csillog, peregnek a cseppek a falon.

Kipp-kopp.

Kipp.

A pergő csepp a tócsába hull, remeg a víz, hullámzik a téboly.

Kopp.

Üres a szoba, csak a bűn ordít valahonnét, szakítja a torkot és döngeti az elmét.

Sikoly, üvöltés, ordítás, skarlátvörös cafatok a hófehér parkettán.

A hajába markol és tépi, a fájdalom lángol és marcangol, de csak tépi, és rángatja, és rázza a fejét, de skarlátvörös a rettenet, ami megbénít. Látja és hallja, suttog, mint a kígyó, az a kígyó, amelyik valaha a falakból szólt. A fülére csap, újra és újra, és már csöng, dörömböl az agya, de csak suttog és ordít, majd sikít és szakít.

Skarlátvörös a tócsa a sarokban.

Koppan a térde, loccsan a víz, és dübörög a padló.

Közelednek.

Skarlátvörös a tejfölszőke haj.

Kiszakad egy zokogás, egy kétségbeesett segélykérés, lángol a mellkasa. De hisz már feltépte, már eltiporta, már nem maradt benne semmi.

Skarlátvörös az ujj, ami a pálcát tartja.

Kipp.

Skarlátvörös a tükör, s benne skarlátvörös az alakja.

Kopp.

Csepeg a csap, s a cseppek eltűnnek a lefolyóban.

Skarlátvörös a mellkas, és most nem mozdul.

Dobogás, üvöltés, és nincs csend, de miért nincs, miért nem hallgat már mindenki?

Zaj és káosz, és tombol és pusztít, és az ujja a hajába markol, és a körme a bőrébe mélyed, és az erő felhasítja és a vére skarlátvörös.

Skarlátvörös a bőr, ami kihűlt.

Őt nézi, a szeme nyitva, és látja, vádolja, és a bűn igazi, és a valóság elporlik az ujjai között, ami skarlátvörös. Őt nézi, és felelősségre vonja, és haragszik, és közben mégsem mozdul, és miért nem mondd már semmit?

Ráüvölt, és a hang kong és veri a falakat, és lepereg a skarlátvörös tócsába.

Mondj már valamit, üvölts már velem, vágj vissza, támadj rám!

A kéz lefogja, egyhelyben tartja, de ő rohanni akar, és rárontani, és dühöngeni, és hagyni, hogy legyőzze őt. Nem bír vele, a téboly nem hátrál, és suttog a kígyó, suttog egy olyan helyen, ami bilincsbe taszít és tébolyba ránt.

Nem kotródik a zaj, és nem jön már a csend, és csak dübörög, szakít és taszít a rettegés, és már nincs mentség, ami feloldozza a vétkes lelkét.

Skarlátvörös Harry Potter ajkán a vér.

És skarlátvörös a feltépett hús is Draco Malfoy testén.

Mi vagyunk te, és mi vagyunk én.

Cím: Mi vagyunk te, és mi vagyunk én.

Műfaj: egyperces, rövid történet
Zsáner: angst, dark, slash

Részek száma: 37

Szereplők: Taehyung és Yoongi (Taegi, BTS)

Figyelmeztetések: felkavaró tartalom

Részek:
1-10: KATT
11-18: KATT
19-23: KATT
24-28: KATT
29-31: KATT
32-37: KATT

Leírás: ❝Én voltam az első báb, aki a bábjátékos ellen fordult.❞
Állapot: Befejezett

Gondolataim: Egy teljes hétig gondolkoztam, hogy melyik legyen a következő történet, amit kitegyek. Nem szerettem volna megint BTS ficit hozni, főleg nem megint Taegit, nehogy megunjatok. :D Viszont jelenleg is dolgozom két nem BTS és nem is Infinite témájú ficin, így később majd változatosabbak tudnak lenni banda terén a történetek. Meg hát, ez a történet egy személyes nagy kedvencem, így már nagyon szerettem volna megmutatni nektek. Aztán ha nem ismered/nem szereted a bandát akkor se keseredj el, mert ez a történet tőlem van és nektek, mindenkinek szól!

A történetet Yoongi 'Shadow' című száma ihlette, abból is egy sort ragadtam ki: Mi vagyunk te, és mi vagyunk én. Ő az árnyékról beszélt, ami az idol élet, a hírnév velejárója, de nekem támadt tőle egy másik ötletem, és így született meg ez a történet. (Nagyon ajánlom nektek a dalt, mert egyrész egy mestermű, másrészt pedig nagyon megadj a hangulatot a történethez. IDE kattintva, vagy lejjebb görgetve meg is hallgathatjátok!)

A történet elég pattogó, és kaotikus hatású, de ez kellett ahhoz, hogy érzékeltetni tudjam, amit érzékeltetni kell, és ha végigolvassátok és összeáll a kép, meg fogjátok érteni, miért kellett ilyennek lennie. Valószínűleg zavaros lesz az eleje, de legyetek türelemmel, kérlek, mert minden ki fog derülni. ^^

Ez a történet is egy egyperces és 37 részből áll. A legrövidebb rész 29, a leghosszabb 368 szavas, ezért nem egyenként fogom hozni, hanem úgy, mint a Fecnik esetében, egy posztban több részt. Szépen szétosztottam nektek, így minden napra jutnak új fejezetek, egészen péntekig.

Szeretném felhívni a figyelmeteket arra, hogy az olvasó lelkiállapotától függően a történet felkavaró lehet. Nem kell semmi durvára gondolni, mégis szerettem volna jelezni, hogy készüljetek, és saját felelősségre olvassátok!