Mi vagyunk te, és mi vagyunk én. [24-28.]

↩ előző              következő ↪

24.

DE

Azt mondta, szeret.

El kellett fordulnom tőle, ott kellett hagyjam.

Miért szeretne engem bárki is?

Mit adtam én valaha is neki?

Egy csókot? Kettőt? Sokat?

Egy ölelést? A testem? A lelkem?

Ez kellett neki? Ez elég volt neki?

— Mid van, ami kellhet neki, Yoongi? Semmit sem tudsz neki adni! Azt sem tudod mondani, hogy szereted!

De ő tudja!

— Tényleg? Miért vagy ebben olyan biztos?

Azt mondta, nem kér semmit!

— Hazudott. Mind akarnak valamit. Vagy azt hiszed, elég lennél neki te?

Nevet. Már megint nevet. A hegedűk visítva követik az undorító kacajt.

— Azt hitted, te elég vagy neki, Yoongi? Mi vagy te? Egy szörnyeteg. Egy üres porhüvely. És micsoda ő? Egy mestermű, egy angyal, egy csoda. Hogy lehetnél te elég neki?

Azt mondta...

— Átvert. Végül mind átvernek.

Olyan szépen szólt a hegedűk dala... Hideg volt, és fagy.

Tűz. Tűz kell.

— Használd a pengét.

Taehyung nem akarja...

— Taehyung átvert!

Nem akarom őt bántani. Nem szereti, ha...

— Ő is bántott téged. 

25.

A

Taehyung kiabált.

Könnyek folytak az arcán, és kiabált, üvöltözött velem.

A legrosszabb érzés volt a világon.

— Ő nem érti. Ő nem ért minket.

Úgy éreztem, eltörik valami bennem.

Ő nem tudhat róla.

Nem mondhatom el neki.

Nem értené meg.

~

Egyáltalán miért hagytam, hogy számítson a véleménye?

Miért hagytam, hogy belém lásson, és tudjon róla?

Miért ordít, miért tesz úgy, mintha köze lenne hozzá?

— Látod? A végén mind egyformák.

Miért van úgy elkeseredve? Nem ezt várta tőlem?

Mire számított?

Hogy miatta majd minden megváltozik?

Azt hitte, a kedvére teszek, úgy viselkedem, ahogy ő akarja?

— Nem angyal ő, Yoongi.

Talán végig ez volt a terve. Talán végig úgy akart engem csűrni-csavarni,

ahogy kedve tartotta. Irányítani, hogy azzá váljak, amit ő akar.

Épp ahogy ő is tette velem.

— Ő maga az ördög!

26.

BEFEJEZÉSRŐL

Taehyung: Yoongi!

Taehyung: Hyung, kérlek válaszolj!

Taehyung: Nem akarom, hogy most egyedül legyél.

Én: Még mindig jobb, mint veled lenni.

Taehyung: Miért csinálod ezt? Azért, mert kiabáltam?

Én: Nem.

Taehyung: Hyung, halálra rémültem. Miért csináltad? Miért csináltad ezt újra? Megígérted, hogy nem teszed többé!

Én: Hát hazudtam! Hazudtam, ahogy te is hazudtál!

Taehyung: Sosem hazudtam neked. Őszinte voltam.

Taehyung: Tudod, milyen érzés így látni téged? Nekem is fáj! Úgy éreztem, mintha én véreznék!

— Csak hazudik, Yoongi. Miért érezne irántad bármit is?

27. 

ÉN

Nem engedtem be, mikor az ajtómon dörömbölt.

A hegedűk lágy dala amúgy is elnyomta a zajt.

Lehunytam a szemem, és hallgattam a finom, földöntúli muzsikát.

— Látod, milyen békés így? Csak te, én, és a hegedűk.

~

Taehyung: Engedj be, hyung!

Taehyung: Tudom, hogy ott vagy.

Taehyung: Mit tettem, hyung?

Taehyung: Mondd el, és jóvá teszem!

Taehyung: Kérlek...

Taehyung: Szeretlek.

~

— Hazugság!

Tudom.

— Végig hazudott neked.

Tudom.

— Nem szeret téged.

Tudom.

— Csak szórakozott, talán csak unatkozott.

Tudom.

Nem szeretett engem.

Mert senki sincs, aki szerethetne egy olyasvalakit,

mint én.

28.

DÖNTÖK!

Aznap elmaradt a közös óránk.

Jó is volt így.

Annyival könnyebb elkerülnöm.

Hagyjon békén.

Keressen egy másik bolondot, akivel szórakozhat!

~

Az én hibám. Csakis magamnak köszönhetem.

Hittem neki, pedig ő megmondta, hogy csak bajt hoz.

Hittem a mosolyának, a szavainak, a szeretetnek a szemében.

— Miért nem hallgattál rám, Yoongi?

Miféle játék volt, amit játszott velem?

Olyan, amiben végül az én veszteségem a nyeremény?

Gyűlölt harag lobbant az agyamban, és

a hegedűk egyetértően követték az ütemet.

De most fordul a kocka, Taehyung!

Nem nyerhetsz!

Az én játékomban te sosem nyerhetsz!

↩ előző              következő ↪