 |
| Forrás: rainysora |
Aprócska boldogság;
modern au, fluff
[Fandom: TGCF, HuaLian] [Szavak száma: 336]
________________
Xie Lian félénk kopogást
hallott az ajtón, és tüstént felpattant. Gyors léptekkel átszelte az előszobát,
és izgatottan ajtót nyitott.
Egy aprócska kisfiú állt
a küszöbön. Két kicsi kezében egy tök alakú kosárkát tartott, ujjai izgatottan
markolászták a fogóját. Az arca egyik felét gézbe tekerték, nyaktól lefelé pedig
múmiának öltöztették.
– Oh! Csak nem a kis
Hong-er az?
Fekete haja kuszán keretezte
az arcát, és teljesen hátra kellett döntenie a fejét, hogy felnézhessen Xie
Lianre. Az a fele, ami kilátszott a fehér kötés alól áhítatosan, pislogás
nélkül nézett fel Xie Lian magas alakjára, hatalmas szeme rajongástól csillogott.
Kis lábai bátortalanul összeakadtak.
Xie Lian imádnivalónak
találta. Leguggolt hozzá, és szemügyre vette a gondosan készített tök formájú
kosárkát. Most vette csak észre, hogy a karimáját színes virágok díszítették. Xie
Liannek nagyon tetszettek.
– Igazán szép a jelmezed! – dicsérte, és az
aprócska gyermek arcának bekötetlen fele vörösre pirult örömében. Lábujjhegyre
állt, hogy még közelebbről láthassa Xie Liant.
– És milyen sok cukrot
gyűjtöttél! Hozzak neked egy másik kosarat? Úgy látszik, a tiéd teljesen…
Csakhogy a gyermek ekkor
hirtelen Xie Lian kezébe nyomta a kosárkát, majd sarkon fordult, és elszaladt!
– Eh? Hong-er! Várj! –
kiáltott utána Xie Lian, de a kisfiú már olyan messze járt, nem hallotta meg
(és ha hallotta is volna, akkor se fordul vissza, túlságosan zavarban volt).
Xie Lian döbbenten bámult
utána. Felállt, és zavarodottan pillantott a kosárkára. Az tele volt ínycsiklandozó,
színes papírba csomagolt cukorkákkal. A nagy halom édesség tetején azonban volt
egy kis papiros is. Xie Lian egy akaratlan mosollyal kiemelte, és megszemlélte.
Egy szabályos, szépen
ívelt szívecske volt ráfestve.
Xie Lian mellkasa
felmelegedett, és szeretetteljes tekintettel a kisfiú után nézett, aki már
messze járt.
Ő legalábbis így hitte.
Hong-er azonban egy fa mögül
figyelte, ahogy Xie Lian mosollyal az arcán visszalép a házba, és becsukja az
ajtót. Kis arca teljesen felmelegedett örömében és zavarában. Pirospozsgás bőrrel
előbújt a fa mögül, de még sokáig állt ott Xie Lian után nézve, félve, hogyha
hazamegy, elveszik boldogságának varázsa is.
Aznap éjjel Xie Lian akaratlanul is igazán, őszintén boldoggá tett egy aprócska gyermeket.
