Fejezetek: 10
Műfaj: pár fejezetes, rövid történet
Zsáner: dark, angst, tragédia, fanfiction
Páros: Taegi (BTS)
Leírás: ❝Miért, miért olyan ostobák az emberek, hogy akkor akarnak összerakni valamit, amikor tönkrement, és nem akkor vigyáznak rá, amikor még épségben van?❞
Figyelmeztetés: felkavaró tartalom, csak saját felelősségre. És... 16+
Állapot: Befejezett.
Fejezetek:
Megjegyzés: A fandom ismerete nem szükséges, a történet önmaga is egy egészt alkot.
Megjegyzés 2: Ezután esküszöm, nekiállok valami vidámnak... Mondjuk befejezhetném a Mosolyogj! Ez parancs!-ot, amiből 10 fejezet már egyszer felkerült. Na az vidám és vicces, bár az is leheletnyit angstes. Vagy írok valami fluffot. Igen, az lesz a legjobb, az én lelkemnek is jót fog tenni. Mert ez most megint elég felkavaró lehet. Bár őszintén megmondom nektek, én már annyira hozzászoktam, hogy nem is igazán tudom eldönteni, kinek mi lehet a felkavaró, és mi nem... Valami tuti nincs rendben velem. :D
Na de a történetről... Ez is egy olyan sztori lesz, aminek szó szerint csak utolsó fejezetben derül ki a lényege, és ott nyer értelmet az egész. Az első és az utolsó fejezet kivételével igencsak szétesett gondolatokra és érzelmekre lehet számítani, a fejezetek rövidek, pattogósak, komorak, és... hát felkavaróak.
A történetről nem nagyon tudok úgy beszélni, hogy ne spoilerezzem el, szóval ez most igazából egy zsákbamacska nektek, és ezt fel is vállalom. Remélem, azért adtok neki egy esélyt, mert ahogy a többit, ezt is nagy lelkesen, és szeretettel írtam (igen, ez beteg, tudom).
A Taegi részéről már nem is nyilatkozom, mert szerintem már ti sem lepődtök meg rajtuk. Ők a bébijeim. ◕‿◕ Akiket szeretek szétszedni.
Van még pár ilyen angstesebb one-shot készen, de tényleg igyekszem megint valami cuki fluffit írni, hogy nehogy nekem megsavanyodjatok a sok angsttől. ♥
(És el akarom búcsúztatni a GOT7-t is valamivel... Ha valaki esetleg nem követi őket: a fiúk pár hete feloszlottak. ╥﹏╥ )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése