DÁTUM: 2021. 04. 02., PÉNTEK, 11:11
NÉV: KIM TAEHYUNG
KOR: 25
NEM: FÉRFI
NAP: 045.
001-es számú, előzetes jelentés: A
beteg (név szerint KIM TAEHYUNG) a negyvenötödik (azaz NEGYVENÖTÖDIK, 45.)
napon, éjjel tizenegy óra tizenegy perckor lett öngyilkos. A tetthez egy tompa
kést használt, amivel addig ejtett magán agresszív, heves, zaklatott vágásokat,
amíg bele nem halt a vérveszteségbe. A folyamatot egyetlen munkatársunk sem
szakította félbe.
A
beteg addig nem kísérelt meg öngyilkosságot, míg arra egyértelmű lehetőséget
nem látott. A 2021. 03. 06., 22:23-kor elkövetett tett, amikor a saját fejét
verte agresszíven a falba az őrület jelenék tekinthető, olyan impulzív
cselekedetnek, amikor nem szándékosan akart kárt tenni magában, hanem az
őrületének és téveszméinek akart véget vetni. A tett nem tekinthető öngyilkossági
kísérletnek.
A
tompa kést a kísérlet részekén, szándékosan helyeztük el a szobájában. A tárgyra
egy nappal később bukkant rá. A kést a megtalálás után hat óra, harmincegy perccel
később használta magán. Az állapota addigra kritikusra fordult, hallucinációk,
téveszmék kínozták. Artikulálatlan ordításokat hallatott, magában beszélt, de
nem sírt. Valójában a negyvenöt (azaz NEGYVENÖT, 45) nap alatt egyetlen egyszer
sem sírt. A rendőrség, a kórház, és a pszichiátria többi dolgozója arról
számolt be, hogy a tetthelyen ejtett utoljára könnyeket, a pszichiátriára kerülése
után egyszer sem.
A
beteg elméjének eltorzulását a barátjának (név szerint MIN YOONGI) tévesen hitt
meggyilkolása okozta. A beteg abban a tudatban töltötte utolsó negyvenöt (azaz
NEGYVENÖT, 45) napját, hogy saját kezével vetett véget a barátja életének. A
tragikus tett külső hatások, intenzív provokálás hatására történt, a beteg
józan, beszámítható elmeállapotban nem követett volna el gyilkosságot. A
beteget végig meghagytuk abban a téves hitben, hogy valóban meggyilkolta a
barátját (név szerint MIN YOONGI), hogy megvizsgálhassuk a tett következményeként
őt ért érzelmi impulzusokat és reakciókat.
A
kutatás előzetes összefoglalása…
3 hónappal korábban
– Egy ilyen kutatást sosem hagynának jóvá…
– Nem kíváncsi, professzor? Nem érdekli, mi lenne
a végkifejlet?
A professzor ráncos arcán félelemmel vegyes
izgalom váltakozott. Idős szeme szenvedélyesen csillogott, de Yoongi halvány
mosollyal nyugtázta, hogy azért maradt benne némi józanság, ami megálljt
parancsolt az izgalmának.
– De, persze, azonban…
– Senkinek nem kellene tudnia róla. – Yoongi a
professzor mögé lépett, figyelve minden lépésére, kellemes, megnyerő
hanghordozására, a mozdulataiban ülő nyugalomra. A hangja simogatta volna a
legvadabb ragadozót is. – Nyilvánosságra sem kellene hoznunk a tanulmányt.
Mindez a mi titkunk maradna, a mi titkos kutatásunk. Hát nem lenne izgalmas?
A professzor lélegzete felgyorsult, részben a
zaklatottság, részben a felhevültség miatt. Yoongi már nyeregben érezte magát.
– Ez nagyon veszélyes, Yoongi… Mi van, ha rosszul
sül el? Börtönben végezhetjük, és…
– Akkor nem, ha a beteget már korábban
beszámíthatatlannak minősítik, vagy ha balesetnek álcázzuk. Ha feltételezzük a
legrosszabb esetet, akkor elő is kell rá készülnünk. Szükségünk lesz egy
pszichiátriára, amelyik megfelelő számú nulla után tartja a száját. Az ilyen
helyeken a napi rutin része, hogy egy-két beteg öngyilkos lesz – Yoongi vállat
vont. – A kutatások pedig általában áldozatokat és vért követelnek.
A professzor szeme kikerekedett, ősz haja szinte
égnek állt.
– De professzor… – kerülte meg őt Yoongi, és olyan
közel hajolt, hogy a lehelete már az idős férfi állát simogatta. Csábos,
mézesmázos hangja a legbiztosabb manipulációja volt. – A sikerért nem érné meg?
Nem lenne izgalmas úgy ismerni az emberi elmét, ahogy senki más? Úgy
manipulálni, hogy kiforduljon önmagából, hogy teljesen szétessen és
eltorzuljon, míg csak foszlányok maradnak belőle, és a tudat teljesen széthullik?
Nem lenne lenyűgöző végig nézni a folyamatot? Testközelből látni, mire képes az
emberi elme, hogy megvédje magát, vagy hogy elmulassza a fájdalmat? A
szakadékig lökni, és kivárni, vajon leveti-e magát? Olyan szélsőségekig
sodorni, amit előttünk senki más nem mert kipróbálni?
Yoongi megállt a professzorral szemben, és kellő
aggodalmat maszkírozott az arcára. A hangja magabiztos, ígéretekkel teli volt.
– Biztosan lennének áldozatok. De képzelje el azt
a tudást, azt a hatalmat, amit nyerhetünk vele! A legnevesebb, legelismertebb
pszichológusokká válhatunk, olyan tudással dolgozhatnánk, amivel senki más nem
bír, és amit senki nem vehet el tőlünk! Hiszen ki más kísérletezne embereken?
Ki más vetné őket a puszta halálba? Mi lennénk a legjobbak, mi ismernénk a
legjobban az emberi elmének azt a részét, amit a gyávák nem mertek felfedezni!
A professzor lehunyta a szemét, és amikor az
megrezzent, Yoongi már tudta, hogy nyert. A professzor kinyitotta a szemét, és
mikor Yoongira nézett, a szeme komoly, de eltökélt volt. Nem kellett sokat
győzködni. Yoongi elnyomott egy mosolyt, és áldotta az eszét, amiért ráérzett a
professzor gyengepontjára.
Az idős férfi csak annyit kérdezett:
– Van jelölted, Yoongi?
Yoongi ajkán a mosoly már látható volt.
– Van.
VÉGE
Nos... hát, őszintén vegyes érzéseim vannak a lezárással. Az előző részben már meglobogtattad, hogy mi lesz a végkifejlet, azonban hiányérzetem van, mert a gyilkosságról olvastam volna még, hogyan is lett elhitetve, hogyan is történt, hogy igazinak vélje, vagy Yoongi miért pont Taehyungot választotta, ezek jobban érdekeltek volna, mint egy orvost meggyőzni.
VálaszTörlésEmellett ez a "tudás", "hatalom"... egy pszichiátrián sokkal rosszabb esetek is vannak, aminek a kifürkészése, tanulmányozása szerintem többet ad, mint ez, hogy valakit lelkiismeretén keresztül manipuláljanak (ahány ember, annyi reakció méghozzá).
Igazából a szívfájdalmam, hogy 9 részig húztad az idegeimet :D el kell ismernem, hogy nagyon jól amúgy. Mert maguk a részek kifejezőek voltak, átjött az, hogy nincs birtokában az épelméjűségének. De csak ennyit kaptam. Mondjuk azt elismerem, most nem tudnám megfogalmazni, hogy mit is vártam.
Mindenesetre attól még jó élmény volt várni a részeket, és keresni időt, mikor is olvassam el <3
Ami azt illeti, Yoonginak és a professzornak ez az első ilyen kísérletük, és igazad van, vannak sokkal összetettebb esetek is, amiket lehetne vizsgálni, de első kísérletnek úgy gondoltam, el kellett kezdeniük valahol, nem ugorhattak egyből bele a mély vízbe, ha az alapok sincsenek meg. Később akár sokkal összetettebb, vagy teljesen más eseteket is vizsgálhatnak, vagy mehetnek mindketten külön utakon, de Yoonginak most kifejezetten ez volt a szándéka. Az viszont tényleg nem került bele konkrétan, hogy ez a legelső ilyen kutatásuk.
TörlésA gyilkosságba szándákosan nem akartam konkrétan belemenni, még ha én tudom is, hogy hogy történt, mert valahogy túl belemagyarázósnak éreztem volna beleírni. Lehet, hogy írok majd hozzá egy előzmény-novellát, még nem tudom. :) Az én fejemben az egész gyilkosság igazából inkább balesetnek tudható be, ahol Yoongi addig provokálta Taehyungot, amíg az el nem kezdett ütni-vágni, lelökni őt valahonnan, nekivágni valaminek (képzelj ide, amit szeretnél), és az egésznek rossz vége nem lett (elég brutális képek voltak a fejemben, viszont ahhoz konkrétan ki kellett volna fejtenem, mi az a dolog, amivel Yoongi annyira provokálni tudta Tae-t, hogy az ennyire bekattanjon). Olyan sok ilyen esetet láttam már... :/
Ami az elhitetést illeti, Yoongi simán bevállalta volna, hogy kb. a halál széléről hozza vissza egy orvos, ha így a kísérlet sikeres, a halála pedig hihető. Taehyungnak elég volt látnia az ernyedt, élettelen(nek tűnő) testet, és később hallania a hírt, hogy Yoongi halott, onnan pedig a bűntudat simán elhitet vele olyan dolgokat is, amiket valójában nem érzékelt (pl. hogy a teste hideg volt). (De ha mondjuk hideg téli este volt, nem is kellett behaluznia, hogy hideg a test, egyszerűen csak összeköthette a két dolgot egymással). Szóval ezeket igazából azért nem írtam bele, mert rátok szerettem volna hagyni (és most is igyekeztem neked több alternatívát leírni, aztán amelyik tetszik, vagy ha egyik sem, az sem baj). Így visszagondolva, lehet bele kellett volna mennem ezekbe részletesebben, hogy teljesebb legyen az élmény... :/
Igazából tök megértem, miért van hiányérzeted, teljesen jogos, és nincs rá mentségem :D Azért remélem, nem érezted időpocsékolásnak, vagy ilyesmi.