DÁTUM: 2021. 03. 19., PÉNTEK, 23:01
NÉV: KIM TAEHYUNG
KOR: 25
NEM: FÉRFI
NAP: 031.
Nem akarta ezt tenni. Nem akarta, hogy így legyen,
de akkor miért történt meg mégis? Sosem… Ő sosem… Sosem akarta ezt.
Mégis megtette.
És amit megtett, azt már nem lehet visszacsinálni,
amit tönkretett, azt már nem lehet helyrehozni. Helyrehozhatatlan. Ami tönkrement, ami összetört, ami széthullott,
ami meghalt, már úgy marad, már nem
jön helyre.
Miért, miért
olyan ostobák az emberek, hogy akkor akarnak összerakni valamit, amikor
tönkrement, és nem akkor vigyáznak rá, amikor még épségben van?
Nem akarta, nem
akarta, hogy így legyen, de a kezei bemocskolódtak, az ujjaihoz vér tapadt,
a lelke elfeketedett, és a bűn szétzúzta az elméjét.
Ő volt, ő tette, ő tette, ő tette, ő tette, Ő TETTE!
Hullámzó mellkasa égett, kifeszített teste
remegett, szabadulni, kitörni, tombolni akart, a falnak rohanni, széttörni a
csontjait, összezúzni az elméjét, késbe mártani a mellkasát, ami szétfeszült,
és pulzált, szabadon engedni az ereiben lüktető vért, felvágnia a fejét, hogy
kitörjön a fájdalom, és szétroppantani a nyakát, hogy ne fájjon minden egyes
kicseszett lélegzet.
Ne fájjon, ne fájjon, ne fájjon, ne fájjon tovább!
De hisz megérdemled!
Halált, halált, halált érdemel, meg kell halnia, ahogy meghalt az a test is.
Merevvé kell válnia, megfagynia puha húsának – a húsa puha volt –, kihűlni a testének, ahogy kihűlt az övé is, és
el kell enyésznie, és el kell tűnnie a fájdalomnak, mert ő tette ezt, és nem
érdemli meg, hogy fájjon.
A vér az ujjain ragacsos volt, de hiába nyomta,
hiába szorította, csak ömlött, és ömlött, mit tehetett volna?
Miért, miért kellett így történnie, miért, miért
kellett…
Az ordítás áttörte a falakat, a visítás, a torok
kaparó üvöltés a betonnak csapódott, és a fájdalmat hallani, érezni lehetett.
Nem csak a fül, belesajdult a test is.
– Uram, nem kellene…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése