Ariana dla WS | Blogger | X X

2021. október 17., vasárnap

A fiú, aki önként ugrott a szakadékba


A fiú, aki önként ugrott a szakadékba; mese/egyperces, angst, saját/original

[Szavak száma: 241]

_____________________

Rémálom szülte földön, egy hasonló világban élt egy fiú, igen gyáva. Hogy honnan tudom, hogy az volt? Na ide hallgass! Egy napon ez a fiú útra kelt, ki tudja, hová ment, csak azt tudom, hogy göröngyös erdőn és sötét réteken vitte az útja, és ahol nem akadályozták, ott vígan lépdelve haladt. Egyszer aztán egy szikla széléhez ért, keskeny úthoz, alatta szakadék, és a végén ott várta az úticélja. Ne kérdezd mi volt, csak azt tudom, hogy hőn áhította.

Ám a szakadék mély volt és halálos, és halálos volt a félelem is, vérfagyasztó. Egészen odáig olyan szépen haladt; ha sötét volt, kivárta, az akadályt kikerülte. De a szakadékot nem kerülhette. Nem várhatta ki, míg eltűnik, mert nem tűnt, és nem választhatott másik utat, mert nem volt. Csak egyenesen mehetett, a szakadék szélén egyensúlyozva. Bátornak kellett lennie, ezt tudta. De a mélység minduntalan húzta, odavonta a tekintetét, beleremegtek a csontjai. Tovább ment, de ha rosszul lépett, szikladarabok hullottak a mélybe. A félelem nőttön nőtt, mi van, ha belezuhan? Mi van, ha megcsúszik a lába, mi vár a mélységben, fájni fog a halál? Nem lenne egyszerűbb véget vetni ennek; gyáván, ostobán? Reszketett a félelemtől, nem mert odanézni, de mégis néznie kellett. Félt tovább menni. Félt tovább rettegni. Félt, mit tenne, hogy a félelmének véget vessen. És ez megőrjítette. Félelmében azt kívánta, csak legyen már vége!

Nem volt már, alig három lépés, de a fiú megtorpant; lehunyt szemmel, oldalra dőlt, és önként a szakadékba zuhant.

_____________________

Nem vagyok tériszonyos, de van bennem egy egészséges félelem a zuhanástól. Egy alkalommal pedig rájöttem, mitől félek a legjobban. Nem is igazán a zuhanástól magától. Attól szoktam félni, hogy a félelem rávesz valami ostobaságra, és úgy akarok véget vetni neki, hogy ahelyett, hogy eltávolodnék a szakadéktól, inkább belevetem magam. Ez a kis szösszenet ezt az érzésemet volt hívatott elmesélni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése