Csillagszóró

Karácsonyi novella különkiadás

Csillagszóró; realista, nem fluff, de hadd higgyem el, hogy az 

[Fandom: GOT7, Jinson] [Szavak száma: 771]

– Aú! Jackson! Mi ez?
  Jinyoung óvatosan, meg-megérintve a szúrós valamit próbált rájönni, mi akadhatott a kezébe. Nem volt sem kör, sem téglalap alakú, és nem volt kis érdes csillámokkal sem megszórva. Az egész szúrós volt és furcsa alakú. Úgy érződött, hogy középről éles ágacskák nyúlnak minden irányba. Jinyoung el sem tudta képzelni, mi lehet az. Náluk otthon mindig csak gömb vagy henger alakú díszek voltak; valószínűleg azért, hogy Jinyoung nehogy megsérthesse velük magát.
  Pedig érdekes és izgalmas volt ez az alakzat, és a meglepetés, amit a hirtelen fájdalom okozott. Jinyoung szerette az újfajta ingereket, amiket még nem tapasztalat.
  – Az egy csillag – szólt Jackson hangja.
  Jinyoung ámulva végig tapogatta. Ujjbegyeit birizgálták a szúrós kis ágacskáknak hitt kitüremkedések, amik nyilván a csillag szárai voltak. Jinyoung sosem fogott még ilyen csillagot. Ismerte a négy és az ötágút, és annak különböző variánsait, de olyat, ami egy szúrós faágakból álló sündisznónak tűnt, még sosem érintett.
  – Hol vannak a szárai? Mi ez a sok szúrós valami?
  Jinyoung még akkor is a furcsaságot tapogatta, amikor érezte Jacksont maga mellé telepedni. A kanapé megrogyott, és finom fahéj- és fenyőillat töltötte be a levegőt. Jackson leporolta a pulóveréről a tűleveleket (a mozdulatnak jellegzetes hangja volt), majd gyakorlottan Jinyoung kezére tette a sajátját, és a csillagra vezette.
  – Figyeld meg rendesen! Mindegyik ág középre tart. Sok van belőlük, de rendezett kis csokrokba vannak szedve, mint a nap sugarai. Az ágakról kicsi, szúrós hegyek állnak ki, mint egy hópehelynél. Érzed? – Jackson úgy vezette Jinyoung ujjait, hogy a fiú érezze a kis csokorba szedett műanyagot. – Csak az unalmas, lapos csillagoknak van öt águk. – Jinyoung hallotta a hangján, hogy elhúzta a száját.  Tudta, hogy ilyenkor ráncba szaladt az orra, és ettől furcsán kellemes érzés öntötte el.
  – Fölrakod a fára?
  – Nem tudom. Nem tetszik.
  Jackson hangosan felnevetett, és Justin Bieber Mistletoe száma eltompult a csilingelő hang alatt. Jinyoung elvigyorgott. Jackson hirtelen a keze után kapott, és bár Jinyoung megijedt a hirtelen mozdulattól, Jackson finom volt vele. Az ujjait a saját arca felé vezette.
  – Érzed, milyen gyönyörű vagy, mikor mosolyogsz?
  Jinyoung a lábujja hegyéig elpirult; tudta, mert hirtelen olyan forró lett minden, mintha égő tűzbe dobták volna. Játékosan Jackson felé ütött, aki elkapta a csuklóit, és fogságba ejtette. Jinyoung szíve félrevert.
  – Így sosem fogjuk feldíszíteni a fát.
 Élesebben érezte Jackson jelenlétét, mint bármi mást a szobában. Még a narancs, a fahéj és a mézeskalács illata sem volt olyan élénk, mint a vibrálás, ami Jacksonból áradt. Jinyoung izgalomként és boldogságként azonosította a fiú simogató ujjait, és a térdét, amit felhúzott a kanapéra, hogy még közelebb lehessen hozzá.
  – Van még bő fél óránk a karácsony hivatalos kezdetéig. Hová siessünk?
  – A mézeskalács hat perc múlva kész. Nincs fél óránk.
  – Olyan ünneprontó vagy.
  – Épp, hogy megmentem az ünnepet. Tőled – tette hozzá Jinyoung, de kezével már Jackson lábára támaszkodott. – Olyan vagy mint a Grincs. Csak te azért teszed tönkre a karácsonyt, mert bamba vagy.
  Jackson hallotta a szavakat, de csak az érdekelte, hogy Jinyoung ujjai lassan felfedezik a testét. A combjairól indultak, és puhatolózva, érdeklődve, kúsztak fel a karján, a vállán, a nyakán. Mindig olyan óvatos, olyan szelíd volt. Kivéve persze, ha Jackson épp rossz fát tett a tűzre, mert akkor Jinyoung jól tarkón vágta. És sosem tévesztette el. Néha átesett egy papucson, vagy beverte a fejét a nyitva felejtett szekrényajtóba, de hogy merre helyezkedik el Jackson tarkója, amikor jó csattanósat kellett rávágni, azt sosem vétett el.

  Jinyoung ujjai megsimogatták Jackson ajkát, felmérte a távolságot és az irányt, majd előrehajolt, és lehunyva tompa, sötét szemeit, csókot lehelt a fiú mosolygós szájára.

Úgy csókolt, mint valami bűnöző. Úgy tett, mintha lágy és ártatlan lenne, majd mikor Jackson bedőlt az illúziónak, erőszakos és követelőző lett, az ajka éhes, a kezei vadak, és Jackson egész egyszerűen összeomlott alatta, mint akit fejbe lőttek. Vagy szíven. Az helytállóbb.

  Beletúrt Jinyoung hajába, belemarkolt a selymes tincsekbe, és elmélyítette a csókot. A fiúnak mézeskalács és frissen esett hó illata volt. Jinyoung apró kis szikrákat érzett kigyulladni, mint a csillagszóró, ami a bőrére hullik, de nem érzi, nem látja, csak tudja, hogy ott van, és varázslatos. Jackson káprázatos, pattogó tűznek írta le, és bár a tűzről csak az tudta, hogy forró és veszélyes, de tudta, milyen alakja van az apró kis csillagoknak, és elképzelte őket pattogni ide-oda, és tetszett neki a gondolat. Szerette a csillagszórókat.

  És szerette, hogy Jackson is úgy vibrál, mint egy csillagszóró, amikor megcsókolja. Izgatott lesz, lelkes és boldog, magához öleli, simogatja, kényezteti, gyönyört okoz és lecsókolja a kételyt és a bizonytalanságot.

  Jinyoung belesóhajtott a csókba,

  és akkor Jackson hirtelen elrántotta a fejét.

  – Ó, a kurva életbe, a mézeskalács!

  Jinyoung hangosan nevetett, miközben Jackson leugrott a kanapéról és a konyhába rohant, ahol a mézeskalács orrfacsaró égett szaggal várta bukott megmentőjét.