Nincs bocsánat

Nincs bocsánat; one-shot, fantasy, angst, hurt/comfort, XiuBaek
[EXO] [XiuBaek] [szavak száma: 681]

Egy szabály van.

„Kövesd a parancsot!"

Ha új életre kell kelnie, és táncra perdülnie, forrnia és vadul lángolnia a léleknek, hát kövesd a parancsot! Ha idő előtt esne térdre, és úgy tűnik, nem képes felállni, hát avatkozz közbe! És ha itt az idő, akár saját kezeddel kényszerítsd térdre, és súg a fülébe: az előadásnak vége!

Vagyis teremtsd meg, védd meg, és vedd el az életét.

„Kövesd a parancsot!"

Teremts.

Védj.

Ölj.

Egy szabály, három választás.

Xiumin megteremtette őt.

Porból és csontból, egy elfúló lélegzetből, ami kiszakadt egy megtépett mellkasból, és összegyúrta, megformálta, emberi alakot adott neki. Az arcát saját kezével faragta, a lelkét gondosan őrizte, és a tüdejébe saját ajkán át lélegzett életet.

Xiumin megóvta őt.

Csontjait törte érte, városokat égetett fel, háborúkat indított, leszakította a napot az égről, és lávafolyamot küldött a mennybe, hogy megóvja őt.

Vad és látványos előadás volt az élet, és ő, Baekhyun úgy táncolt, ahogyan Xiumin megkívánta tőle. Szép színház egy roskadozó világban, fenséges díszlet, hogy eltakarja a mocskot egy gyönyörű színész mögött, aki romlott emberek előtt játszik.

Baekhyun parázs volt, parázs a kioltott tűzben, gyógyír egy halálos betegségben. Xiumin ilyenre formálta őt. Ilyenné akarta tenni, és Baekhyun bármi előtt fejet hajtott, amit Xiumin nevében írtak rá.

De egy angyalnak nem szabadott volna beleszeretnie a teremtményébe.

De ugyan ki hibáztatná Xiumint egy bűnért, ami elragad, egy gyönyörtől suttogó ajkakról lopott csókért, saját vétkes lelkének szégyenletes vágyáért, ami ordítva életre kel, és forrón lüktet, mikor az emberi test törékenyen, de hevesen feszül szenvedélyes ívbe a keze alatt?

Ha ez bűn, hát akkor soha nem kellett volna arra kérniük, hogy teremtse, és védje meg ezt az embert! A parancs, amit követett tisztátalan volt, egy vétek, egy bűn, ami megsebezte, és beszennyezte őt. Gyenge lett volna és gyaraló, és elbukott volna egy teszten, amiről nem is tudott?

Már nem számított.

Mert csak egy szabály van.

„Kövesd a parancsot!"

Egy szabály, három választás.

Megteremtette őt.

És meg is védte.

És meg is...

Baekhyun mosolygott. A ködbe vesző kapun túlról a fény aranykeretbe vonta az arcot, amit Xiumin óvott, és féltett.

– Most miért vágsz ilyen arcot? - kérdezte tőle. A szemében a csoda még mindig csillogott, az ajkán a puha szenvedély még mindig édesen gördült. Xiumin lelke darabokra szakadt a pillantás alatt, és vérzett, kínzó, lüktető sebként vérzett a mellkasában.

Talán ha kitépik a szívét, kettétörik a gerincét, és porrá zúzzák a csontjait, akkor többé nem érezné már ezt a pusztító karmot a lelkében, és újra kapna levegőt a vasmarkok éles karmaitól.

– Tudtuk, hogy eljön ez a nap.

Baekhyun mosolygott, és a mosolya gyógyít, sebeket kötöz, és lelkeket ránt ki a sötétségből.

De nem Xiumin lelkét.

Azt már semmi nem mentheti meg.

És ő nem is akarta ezt, nem akarta a megváltás, a bocsánatot, a megértést. Dühöt akart, kétségbeesést, fájdalmat és kínt, kínt, ami térdre lök, kínt, ami feltépi, és ketté roppantja a testét és kínt, kínt, ami végez vele, ami arabokra hasítja, hogy emléke se maradjon.

Kínt.

Hogy végre elmúljon.

És ne legyen már semmi.

– Melyikünk halt meg?

Xiumin nem érdemelte meg a könnyeket, és mégis izzottak, perzselték a bőrét, és szerette volna, ha lángra kapnak, lepörkölik a bőrt a testéről, a szárnyakat a hátáról, és azokat a bűntől mocskos szárnyakat széttépi a szél, és ezerfelé hordja, míg el nem nyeli a sötétség, és örökké feledésbe nem merül.

– Te.

Xiumin ujjairól vér csöpögött.

Baehyun lágyan elmosolyodott, és a szája sarkában a kis ránc puhán megrezdült.

– Akkor jó.

– Csak egy szabály van.

Baekhyun mellkasa csurom vér volt.

– Tudom.

A szó elhalt, majd a fiú lehajtott a fejét, a válla enyhén rázkódott.

Nevetett.

– Egy szabály, három választás. –  A fejéhez emelte a mutatóujját, és Xiuminra kacsintott. - Megjegyeztem ám.

– Parancs volt.

– Indulnod kell.

Xiumin nem mozdult, nem tudott. Választ akart, vádakat, az elárult szív repedő hangját.

– Akkor majd én.

És mielőtt Xiumin még egyszer, utoljára megérinthette volna őt, Baekhyun elfordult, és a kapu felé indult.

Majd még egyszer visszanézett.

– „Kövesd a parancsot!" – Hangjából mosoly és szeretet érződött, és Xiumin tombolni, pusztítani akart. - Büszke vagyok rád, én angyalom.

A fiú elfordult, teste a homályba veszett, és a kapu bezárult.

És Xiumin meg is ölte Baekhyunt.

_____________________________

Ne próbáljátok megérteni. ><