Krisztushoz tartozó; vers, realista
[Szavak száma: 88] [TW: agnosztikus
tartalom]
__________________
Én téged akartalak úgy, mint te az imát,
de hogy győzhetném én le Istent vagy a fiát?
Leckék voltunk egymásnak, azt mondod.
Hát válaszolj, az Istened ezzel mire
tanított?
Persze ez volt a baj, hogy mindig
kérdeztem;
én nem lennék jó hívő, nem is kell ez
nekem.
Nincsen hát út, amin közösen járnánk,
hiába a cél, hiába az útirány.
És mivel azt mondtad, te ezt jobban tudod,
hogy erről a forró bűnről Isten nem
tudott,
hátat fordítottál nekem és a bűnünknek.
Jajj, Istenem! Nézd, a gyermekeid mit
művelnek!
_______________
Sikerült kifognom egy hívő srácot, aki bár
állítja, maga sem igazán tudja, mit akar. Tulajdonképpen nem fontosak a
részletek ehhez a vershez. Ami fontos, hogy nem végződött jól, mindketten
kaptunk sebeket. Ez a vers nem bármelyikünk ellen vagy mellett szól. Ez a vers
nem egy sértés, nem gyaláz és nem kér számon. Ez a vers csak elmesél. Dióhéjban
hosszú hónapok küzdelmeit. Persze a vers értem van. Ha ő írná,
a történet más aspektusát ragadná meg. De ő nem fog írni. Talán sosem fog
mesélni sem. Senkinek. És ha megkérdezik (mert megkérdezték), hogy mi lett
velem, akkor csak annyit fog mondani: a világnézetünk nem egyezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése