Királyotok gyötrelme

 

Királyotok gyötrelme; vers

[Szavak száma: 138]

________________

Kínoz engem szüntelenül egy gondolat:

ha meghalok, vajon ki és hová ássa a síromat?

Elbukok, mint nagy király: csatában!

...árulásban, vagy a saját ágyamban.

Felköttetek, a hóhér veszi fejemet,

hátba döfnek karddal százan,

vagy megnyúz a méreg a reggeli teámban.

Hiányol-e majd valaki, nem tudom,

hogy érdekel, azt nem mondom.

De vajon lesz-e, aki eltemet,

aki nagy gonddal kiválasztja a sírhelyet?

Dohos földbe ásnak-e majd,

ahol varjú csipeget a kopja alatt,

vagy a folyóba hajítanak, ahol elsodor az ár,

s jelöletlenül marad a nagy király?

Lesz-e temetés egyáltalán,

vagy megzabálja a húsomat a saját kutyám?

S ha meghalok, kiderül-e,

vagy csendes lesz a helycsere?

Észreveszik-e, hogy az aláírás megváltozott,

felismerik-e régi zsinórjáról az új bábot?

Dohos föld legyen hát, vagy egy kút mélye,

inkább a saját kutyám tépjen széjjel,

csak ne legyen e palota

életemnek is, halálomnak is otthona.