Ariana dla WS | Blogger | X X

2025. január 22., szerda

Krisztushoz tartozó


Krisztushoz tartozó; vers, realista

[Szavak száma: 88] [TW: agnosztikus tartalom]

__________________

 

Én téged akartalak úgy, mint te az imát,

de hogy győzhetném én le Istent vagy a fiát?

Leckék voltunk egymásnak, azt mondod.

Hát válaszolj, az Istened ezzel mire tanított?

Persze ez volt a baj, hogy mindig kérdeztem;

én nem lennék jó hívő, nem is kell ez nekem.

Nincsen hát út, amin közösen járnánk,

hiába a cél, hiába az útirány.

És mivel azt mondtad, te ezt jobban tudod,

hogy erről a forró bűnről Isten nem tudott,

hátat fordítottál nekem és a bűnünknek.

Jajj, Istenem! Nézd, a gyermekeid mit művelnek!

 

_______________

 

Sikerült kifognom egy hívő srácot, aki bár állítja, maga sem igazán tudja, mit akar. Tulajdonképpen nem fontosak a részletek ehhez a vershez. Ami fontos, hogy nem végződött jól, mindketten kaptunk sebeket. Ez a vers nem bármelyikünk ellen vagy mellett szól. Ez a vers nem egy sértés, nem gyaláz és nem kér számon. Ez a vers csak elmesél. Dióhéjban hosszú hónapok küzdelmeit. Persze a vers értem van. Ha ő írná, a történet más aspektusát ragadná meg. De ő nem fog írni. Talán sosem fog mesélni sem. Senkinek. És ha megkérdezik (mert megkérdezték), hogy mi lett velem, akkor csak annyit fog mondani: a világnézetünk nem egyezett.

 

2024. február 3., szombat

Hívogat a folyó

 

Hívogat a folyó; vers, angst, dark,

[Szavak száma: 88] [TW: öngyilkosság] [17+ felett ajánlom]


_______________

Hívogat a folyó, hogy ugorjak bele,
hömpölyögve alattam ő tovább vinne.
Megemelné a mellkasom, hogy ne húzza a súly,
elvinne oda, ahol mindentől megszabadul.

De félek én a hömpölygő folyótól,
a háborgó vizétől, a zubogó habjaitól.
Talán meg sem állna, hömpölyögne,
tenne egy kört, aztán visszajönne.
Talán nem is vár ott semmi,
talán nincs is hová menni.

Letérdelek hát a folyó parton,
nézem, ahogy a vizében tovatűnik az arcom.
Felettem madarak énekelnek egy ázott lányról balladát,
kinek egy darabja ott maradt a habok között,
s ment velük tovább.

2024. január 9., kedd

Királyotok gyötrelme

 


Királyotok gyötrelme; vers

[Szavak száma: 138]

________________

Kínoz engem szüntelenül egy gondolat:

ha meghalok, vajon ki és hová ássa a síromat?

Elbukok, mint nagy király: csatában!

...árulásban, vagy a saját ágyamban.

Felköttetek, a hóhér veszi fejemet,

hátba döfnek karddal százan,

vagy megnyúz a méreg a reggeli teámban.

Hiányol-e majd valaki, nem tudom,

hogy érdekel, azt nem mondom.

De vajon lesz-e, aki eltemet,

aki nagy gonddal kiválasztja a sírhelyet?

Dohos földbe ásnak-e majd,

ahol varjú csipeget a kopja alatt,

vagy a folyóba hajítanak, ahol elsodor az ár,

s jelöletlenül marad a nagy király?

Lesz-e temetés egyáltalán,

vagy megzabálja a húsomat a saját kutyám?

S ha meghalok, kiderül-e,

vagy csendes lesz a helycsere?

Észreveszik-e, hogy az aláírás megváltozott,

felismerik-e régi zsinórjáról az új bábot?

Dohos föld legyen hát, vagy egy kút mélye,

inkább a saját kutyám tépjen széjjel,

csak ne legyen e palota

életemnek is, halálomnak is otthona.