Hívogat a folyó

 

Hívogat a folyó; vers, angst, dark,

[Szavak száma: 88] [TW: öngyilkosság] [17+ felett ajánlom]

_______________

Hívogat a folyó, hogy ugorjak bele,
hömpölyögve alattam ő tovább vinne.
Megemelné a mellkasom, hogy ne húzza a súly,
elvinne oda, ahol mindentől megszabadul.

De félek én a hömpölygő folyótól,
a háborgó vizétől, a zubogó habjaitól.
Talán meg sem állna, hömpölyögne,
tenne egy kört, aztán visszajönne.
Talán nem is vár ott semmi,
talán nincs is hová menni.

Letérdelek hát a folyó parton,
nézem, ahogy a vizében tovatűnik az arcom.
Felettem madarak énekelnek egy ázott lányról balladát,
kinek egy darabja ott maradt a habok között,
s ment velük tovább.

Királyotok gyötrelme

 

Királyotok gyötrelme; vers

[Szavak száma: 138]

________________

Kínoz engem szüntelenül egy gondolat:

ha meghalok, vajon ki és hová ássa a síromat?

Elbukok, mint nagy király: csatában!

...árulásban, vagy a saját ágyamban.

Felköttetek, a hóhér veszi fejemet,

hátba döfnek karddal százan,

vagy megnyúz a méreg a reggeli teámban.

Hiányol-e majd valaki, nem tudom,

hogy érdekel, azt nem mondom.

De vajon lesz-e, aki eltemet,

aki nagy gonddal kiválasztja a sírhelyet?

Dohos földbe ásnak-e majd,

ahol varjú csipeget a kopja alatt,

vagy a folyóba hajítanak, ahol elsodor az ár,

s jelöletlenül marad a nagy király?

Lesz-e temetés egyáltalán,

vagy megzabálja a húsomat a saját kutyám?

S ha meghalok, kiderül-e,

vagy csendes lesz a helycsere?

Észreveszik-e, hogy az aláírás megváltozott,

felismerik-e régi zsinórjáról az új bábot?

Dohos föld legyen hát, vagy egy kút mélye,

inkább a saját kutyám tépjen széjjel,

csak ne legyen e palota

életemnek is, halálomnak is otthona.

Bolondok aranya

Bolondok aranya; vers, romantikus

[Szavak száma: 192]

______________________

Szóval megijedtél.
A kisfiú, aki bárkivel végigflörtöli az estét,
megijedt, hogy valaki törődik vele.
Ez beleillik a rólad alkotott képembe.
Kényelmes lehet úgy élni,
hogy senkinek nem kell megfelelni,
senki nem kéri számon, ha reggel lelépsz,
és zsebretett kézzel már tovább is mész.
De hova?
Kinek a szobájában bújsz ma este ágyba?
Örökké ezt akarod csinálni?
Egyik ágyból a másikba kódorogni?
Mennyi szoba, mennyi ágy,
mennyi öl és mennyi vágy,
mennyi darabka, amit itt-ott elhagytál,
szét vagy esve egészen,
de egész már nem leszel sohasem.
Egy ládányi kincs,
tele színültig,
pénz, ragyogás, ábránd,
és te mindenkinek adtál, bármerre jártál.
Mohó kezek hordták szét,
de egyesével az arany mit sem ér.
Miért adtál oda nekik mindent?
Embereknek, akik nem is számítanak neked.
Mi lesz ha jön valaki,
de már nem tudsz neki mit adni?
Vagy nem gondoltad sohasem,
hogy egy szobáért fizetned kell?
Talán azt hitted, ingyen van
a helyed mások agyában?
Így nem csoda, ha megijedsz.
Rakott bárki is valamit a ládába, vagy csak elvett?
Jaj, baba!
Rémes lehet a kincs hangja,
ahogy koppan az üres ládában.
De figyelj ide,
figyelj rám!
Csendes leszek!
Csak egy simogatás,
semmi durvát nem kell érezned!